A jóslás története
A jóslás, jövendölés egy bizonyos esemény jövőbeni bekövetkezésére vonatkozó kijelentés vagy állítás. A jövendölés maga alapvető emberi szükségletként jelentkezik az emberiségtudatának kifejlődése óta. A történelem során minden civilizációban az adott kornak és egy közösség kultúrájának megfelelő módszerek alakultak ki a jelen és jövő közötti fátyol fellebbentésére. A korábbi szent emberek, sarlatánok és jósok helyét modern korunkban a tudósok vették át. Megjegyzendő, hogy a jövendölés igazságtartalma (az hogy egy adott jövendölés ténylegesen bekövetkezik-e vagy sem) nem szükségszerűen következik tudományos, vagy tudománytalan mivoltából, s még környezetéből sem, azt csupán utólagos megfigyelés döntheti el. Az előjelek tiszteletben tartása a rómaiak vallásának különösen jellemző vonása volt, aki ezeket helyesen értelmezni tudta, az nagy tiszteletnek örvendett, a jóspapoknak busás jövedelmet és nemegyszer jelentős politikai befolyást biztosított.
Jóslás története... .jpg "A jóslás története")
A jósok a csodás előjeleket megfelelően értelmezhették, illetve néhányuk közvetlenül is kapcsolatba léphettek az istenekkel. Egy jóslat csak akkor teljesülhetett, ha mindent előírás szerint csináltak. Az ókorban különösen nagy tiszteletnek örvendett három jósnő, mégpedig az erüthrai vagy marpésszoszi, a delphoi és végül a cumaei (görögül: Kümé) jósisten volt. A Delphoi Szibülla legendás jósnő volt, aki a dél-nyugati lejtőjén fekvő Delphoiban jósolt az Apollóni szentély kialakulása előtt a i. e. 1200 és i. e. 800 közötti időszakban. A delphoi Szibülla próféciái korábbiak, mint a szintén Delphoiban jósoló Püthia jövendölései. Dodona a molosszoszok földjén álló település volt, keletre a mai Janinától délnyugatra. Zeusz-templomáról, az egyik legrégibb görög jósszentélyről ismert. A jósszentély jóslatainak kétértelműségéről, homályosságáról volt híres. Innen ered az, hogy a nem egyértelmű beszédet a „dodonai” jelzővel illetik.
